„Mi történt az alvással?!” Túlélési kalauz alvási regresszióhoz és fejlődési ugrásokhoz

Ismerős a helyzet? Már épp elhitted, hogy sínen vagytok. Beállt a napi rutin, a baba már csak egyszer ébredt (vagy egyszer sem!), te pedig kezdtél újra hasonlítani egy emberi lényre, aki nem csak kávén él. Aztán puff... egyik napról a másikra minden borul. A baba éjszaka bulizni akar, nappal csak rajtad alszik, te pedig ott állsz a sötétben, és azt kérdezed: „Mit rontottam el?”

Hadd nyugtassalak meg háromgyerekes anyukaként: Semmit.

Amit éppen átélsz, az valószínűleg egy alvási regresszió vagy egy fejlődési ugrás. Bár a neve ijesztően hangzik, valójában ez a jele annak, hogy a kisbabád agya és teste elképesztő sebességgel fejlődik.

Mi is történik valójában?

A fejlődési ugrásoknál a baba épp valami „világmegváltó” dolgot tanul. Lehet, hogy épp most jött rá, hogyan kell átfordulni, kúszni, vagy épp szavakat formálni. Az agya ilyenkor olyan, mint egy túlterhelt számítógép: éjszaka is pörögnek a folyamatok, és egyszerűen „elfelejt” aludni a nagy izgalomban.

3 tipp, ami nálunk segített túlélni ezeket az heteket:

1. Engedd el az elvárásokat! A legnehezebb rész a mentális átállás. Ha görcsösen ragaszkodsz ahhoz, hogy „de már át kellene aludnia az éjszakát”, csak feszültebb leszel. Fogadd el, hogy ez most egy ilyen időszak. Rendelj pizzát, hagyd a vasalnivalót, és aludj te is, amikor csak tudsz.

2. Tartsd a rutint, de légy rugalmas! Bár ilyenkor minden kaotikusnak tűnik, a megszokott esti rituálék (fürdés, mese, összebújás) biztonságot adnak a babának. Ne most akarj új alvási tréningbe kezdeni, de a biztos pontok maradjanak meg.

3. Testközelség minden mennyiségben Ilyenkor a babáknak extra megerősítésre van szükségük. Nálunk a harmadik gyerkőcnél tanultam meg, hogy ha nem harcolok az ellen, hogy rajtam aludjon el, hanem inkább élvezem az illatát (és közben hallgatok egy podcastot), mindketten hamarabb megnyugszunk.

Miért fogsz erre később mosolyogva gondolni?

Tudom, most, a kialvatlanság ködében ez hihetetlennek tűnik. De ezek az időszakok hozzák a legnagyobb „csodákat”. Ilyenkor fog először rád nevetni tudatosan, ilyenkor mondja ki az első szót, vagy indul el kapaszkodva.

A legkisebb gyerekemnél jöttem rá, hogy ezek a nehéz éjszakák is az utunk részei. Most már nemcsak a panaszkodást látom benne, hanem a fejlődést is. Elkezdtem feljegyezni ezeket a „nehéz” napokat is a naplómba, és melléírtam, mi volt az az új dolog, amit aznap tanult.

Amikor hónapokkal később visszaolvasom, már nem a fáradtságra emlékszem, hanem arra a hatalmas büszkeségre, amikor láttam őt fejlődni.

Nálatok is épp „bulis” éjszakák vannak? Írd meg, hány hónapos a kincsed, és küldünk egy virtuális kávét!

Szeretnéd te is látni az összefüggést a nehéz éjszakák és a nagy fejlődések között? Az Első két év  babanaplóban külön helyet szenteltünk a mérföldköveknek, hogy évek múlva csak a szépre emlékezz!