Írj ma este egy levelet a gyerekednek, amit majd ő olvas el
Nem kell különleges alkalom hozzá. Nem kell születésnap, nem kell karácsony, nem kell semmi más, csak egy este, amikor csend van és te tudod, hogy ez az időszak, ez a konkrét, mostani ő, egyszer elmúlik.
Egy levél a gyerekednek. Amit most írsz és majd ő olvas el. Tíz, tizenöt, húsz év múlva. Én megírtam mindhárom gyerekemnek.
És minden alkalommal, amikor nekiültem, azt éreztem: miért nem csináltam ezt korábban?
Hogyan kezdj bele – ha nem tudod, mit írj?
Egyszerűen.
Az első mondattal.
Íme három kezdő mondat, amit bármelyikőtök használhat ma este:
"Most [kor] éves vagy, és a legjobban azt szeretem benned, hogy..."
"Ha ezt olvasod, tudnod kell, hogy ezen a nyáron..."
"Szeretnék mesélni neked arról, milyen voltál most, mert ezt te magad nem fogod emlékezni."
Ezek után a toll már magától megy. Ígérem.
A levél nem kell, hogy hosszú legyen. Elég néhány sor. De azok a sorok ott lesznek, amikor ő elolvassa, és megérti, hogy valaki pontosan látta őt. Pontosan abban a pillanatban, amikor még kicsi volt.
Ha szeretnéd, hogy ennek a levélnek legyen egy méltó helye a Poronty naplókba el tudod tenni. Mert az ilyen mondatok nem egy füzetbe valók. Hanem egy helyre, amit meg lehet őrizni.