Első nap az oviban: hogyan éljük túl mi, anyukák?

Ott állsz a kapu előtt. Ő már bent van, talán visszanézett, talán nem. Te meg egyedül maradsz egy hátizsákkal a kezedben, amit már nem kell cipelned.

És valami nagyon furcsa dolog történik: örülsz is, meg sírnál is. Egyszerre.

Én is átéltem ezt háromszor. És mindháromszor ugyanolyan váratlanul ért:  hiába tudtam előre, hogy jön.

Az óvodakezdés nem csak a gyereknek nagy lépés. Nekünk, anyukáknak is az.

Ami ilyenkor velünk történik és amit nem szokás kimondani

Az első nap után nem a gyerek zokogása a legnehezebb. Hanem a csend.

Az a csend, ami a lakásban marad, miután becsukódik mögötte az ajtó. Ami egyszerre megkönnyebbülés és veszteség.

Mert egy korszak zárul le. Az a korszak, amikor teljesen miénk volt. Amikor minden reggel mi voltunk az első arcok, amiket látott. Amikor az egész világa a konyhánkban kezdődött.

Ez a változás természetes és ettől még teljesen rendben van, ha nehéz.

3 dolog, amit tehetsz ezen az első napon

Írd le, milyen volt a reggel
Nem a logisztikát, hanem az érzést. Az arcát, ahogy bement. Az első lépést az oviba. Ezt nem fogod elfelejteni, de a részletek igen.

Engedj meg magadnak egy kis szomorúságot
Nem kell rögtön produktívnak lenni. Nem kell azonnal kitölteni a szabadon maradt időt. Szabad egy kicsit csak ülni, és érezni, hogy ez nagy dolog volt.

Este kérdezd meg tőle: mi volt a legjobb dolog ma?
Nem azt, hogy "jó volt-e". Hanem azt, mi volt a legjobb. A kérdés megnyit és a válasza megőrzésre érdemes.

Az óvodás évek gyorsan telnek. Három évvel ezelőtt még nem tudta kimondani a nevét rendesen most meg önállóan megy be a csoportszobába.

Ha szeretnéd megőrizni ezt az időszakot – a sírós reggeltől a büszke hazáig –, a Poronty naplókban pontosan erre van hely. Nem csak a mérföldköveknek. Az érzéseknek is.

👉 Nézd meg a Cseperedő, ovis naplónkat, amit kifejezetten az óvodai évekre alakítottunk ki és kezdd el gyűjteni az óvodás éveket.